Hat nap, öt éjszaka, tíz város, durván 1850 kilométer, 1300 euró (mínusz egy hátizsák, egy laptop, 600 fénykép): ez volt andalúziai körutazásunk mérlege számokban.
Ahhoz képest, hogy háromnapos, két éjszakás, 1220 km-es hosszú hétvégének szántuk, végül is csak kétszer több időt és mindössze másfélszer nagyobb távolságot “tévedtünk”, de ami az élményeket illeti, ennél sokkal többet nyertünk a dolgon.
Amikor elhatároztuk, hogy elmegyünk erre az útra, már tudtuk ugyan, hogy milyen pénzből fogjuk végigcsinálni, de természetesen az utolsó pillanatban esett be a számlánkra. Ez jó kifogás arra, hogy miért nem terveztük meg alaposabban az utat, miért nem végeztünk kutatómunkát, írtunk ki helyszíneket és némi információt, hogy pontosan hol és mit kellene megnéznünk, de valójában lusták voltunk hozzá. Számítottunk arra is, hogy lesz a szállásokon internet, és legfeljebb a laptoppal puskázunk, de mint tudjuk, ez nem jött issze.
Igazából azonban mindegy is: lehet, hogy kicsit felszínes volt az a sok városnézés (kivéve Gibraltárt, ahol kiváló kísérőnk akadt), vagy elhagytuk a kis térképeket, az idő felében nem tudtuk egészen pontosan, hogy mit látunk és mi volt benne az érdekes, és lehet, hogy csak egy-egy utcányira haladtunk el boldog tudatlanságban még érdekesebb és látványosabb helyek mellett, de mint az köztudott, az utazás fontosabb.
Ha válaszolnom kellene arra a kérdésre, melyik hely tetszett a legjobban, azt mondanám, mindig a legutolsó, ahol éppen jártunk. Nem lehet igazságot tenni, hiszen valóban minden hely, ahol jártunk annyira új és különböző volt, hogy sosem ismételte magát, még Sevilla sem – bár kicsit csalódás volt a város, ezt inkább magunknak köszönhetjük.
Alhambra semmihez sem fogható, a puszta léptéke és az építészeti gazdagsága emeli külön kategóriába. Bepillantást enged a mórok fénykorába és élhetőbb hely benyomását kelti, mint sok más, északabbra és keletebbre található történelmi hely.
A fehér falvak puszta létezése teszi őket egyedivé, kisebbek és egy másik oldalát mutatják meg Andalúzia történelmének, a hegyoldalak pedig kiemelik az egyszerű fehér falak bonyolult rengetegét. Máshogy csodálkoztunk rájuk, mint Alhambrára, de nem tudnánk rangsorolni őket.
Tabernas természetesen egészen más okból volt érdekes, egy modern mitológia születési helye, XX. századi hőskorszak. Egyértelmű, miért nem fogjuk a többiekhez hasonlítani.
Almeríán, Malagán csak átszaladtunk, talán jobb is így, hiszen előtte három különleges helyen jártunk már. Marbella pedig nem a történelme, inkább kisvárosi hangulata és gazdagsága miatt volt érdekes.
Gibraltár egészen más okból játszik külön ligában, részint mint brit gyarmat, egzotikus világháborús múltja és ókori mitológiai szerepe, no meg a majmok miatt. Remek vezetőnk csak tovább emelte a hely fényét, gyaníthatóan itt ért volna minket a legnagyobb csalódás, amiért tájékozatlanul vágtunk bele az utazásba. A gyerekeknek szinte vidámparki élményt nyújtott, nekem pedig a tágas panorámák miatt volt kedves a hely.
Ronda volt talán a legnagyobb meglepetés, és nem mehetünk el szó nélkül a számunkra ironikus neve mellett sem: valóban lélegzetelállítóan gyönyörű hely nagyon különleges földrajzi adottságokkal, mégsem halványíthatja el Alhambrát, bármilyen “rég” is voltunk ott.
Sevilla egyetlen gyengéje az volt, hogy mi nem voltunk már a legjobb formánkban, mire odaértünk, “hibája” pedig csak annyi, hogy nagyvárosias a korábbi meghitt helyekhez, különösen Rondához képest.
Cordoba már hab volt a tortán, a nagymecset tette fel az i-re a pontot, tökéletesebb lezárást elképzelni sem tudtam volna a körutazásunkhoz.
Magamnak is meglepő módon nem aggódtam a részletek hiánya, és a tervezésben hagyott egyéb elefántnyi hézagok miatt, a szokásos aggályoskodásom megkötözve, felpeckelt szájjal hevert agyam valamelyik hátsó zugában és még akkor is esélytelen volt kiszabadulnia, amikor Almeriában ellopták a táskánkat. Ugyan a szájpecek kiesett, és egy rövid ideig tehetetlenül ordibált sötét cellájában, de hamar berekedt és Marbellában végképp feladta az ellenállást.
Ehhez persze az is kellett, hogy tudtuk, van elég pénz a számlánkon és az, hogy gondosan vezettük a kiadásainkat, és többnyire megálltuk a költekezést is (kivéve Gibraltárt, ahol a 100 eurós idegenvezetés egyáltalán nem volt tervbe véve, de ekkor már az aggályaim is kiváncsian próbáltak kikukucskálni tömlöcükből, hogy lássák a majmokat).
Nem tudjuk, mikor lesz legközelebb ilyen alkalom, amikor idő, pénz és energia is rendelkezésünkre áll, de az állandó szívások és problémák közepette ez az egy hét az elégedettség békés szigete volt, ahová jó lenne egyszer-egyszer visszatérni.
Köszönjük a megtisztelő figyelmet,
Réka,
Szabolcs,
Cseperke
és Norbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése